A brnyka alig jtt a vilgra, szrevette, hogy az llatok kztt a leggyengbb. llandan torkban dobogott a szve. Nagyon flt, hogy valami vadllat megtmadja. Nem tudta, hogyan fog megmeneklni.
Elmeslte bnatt a Teremtnek.
- Szeretnl kapni valamit, hogy megmeneklj? - krdezte jsgosan a Teremt.
- Igen, j lenne - volt a vlasz.
- Megfelelne egy pr ers agyar?
- Akkor a friss fvet biztosan nem tudnm leharapni.
- Akkor kt hegyes szarv, taln?
- Az sem, mert biztosan rosszra hasznlnm ket.
- Vagy olyan mregfog, mint a kgy, hogy mrget marjl az ellenfl testbe?
- Sz sem lehet rla. Engem is gyllne mindenki.
- Taln akkor kt ers pata?
- Az sem kell, mert lnak nznnek.
- De mgis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar tmadni?
- Megsebezni, n? Arra nem lennk kpes. Inkbb maradok olyannak, amilyen vagyok.
Elfelejtettk, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a vdtelen llatok, les fogak vagy karom nlkl, minden tmadsnak kiszolgltatva.
Nem a ravaszsg ment meg, hanem az ldozat: A kpessg, hogy msokat szeressnk vagy helyet engedjnk msok szeretetnek.
Nem a mi kemnysgnk ad az jszaknak langyos meleget, hanem msok haja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengdsge.
AJÁNLOM AZ OLDALT
