Egy jszaka bka brekegse zavarta meg a kolostor kertjben
imdkoz szerzetest. Megprblt nem a brekegsre figyelni - mindhiba.
Elfutotta a mreg, s rkiltott a bkra:
- Csnd! Imdkozom!
A szerzetes krse - mivel szent ember volt - meghallgatsra tallt az
gben. Minden teremtmny nyomban elnmulva adta meg neki az imhoz
szksges csendet.
De ekkor egy hang zavarta meg a bart imjt. Bellrl jtt, a
lelke mlyrl:
- s ha Isten ugyanolyan szpnek tallja a bka brekegst, mint a
te zsoltros imdat?!...
- Mi tetszhet mr az rnak egy bka brekegsben? - vlaszolta
a szerzetes kelletlenl. De a hang nem csitult el:
- Akkor mirt teremtette az Isten a bkt ilyen hanggal?
A bart elhatrozta, utnajr a krdsnek. Odaszlt a bknak:
- Brekegj!
A bka teljestette a parancsot, hamarosan a krnyk sszes bkja
csatlakozott hozz, koncertjk betlttte az jszakt.
A szerzetes hallgatta, hallgatta a ks bkazent, egyre szebbnek
tallta, harmonikusan illett a holdfnyes jszakhoz.
Amikor felllt, hogy celljba menjen, mg egyszer hallani vlte a
hangot a lelke mlybl:
- Rgen nem voltunk mr ilyen meghitten egytt.....
- sgta flbe a Teremt.....