Oscar Wilde:
A boldog herceg
 
Egy oszlop tetej�n, magasan a v�ros tetej�n �llt a boldog herceg szobra. Tet�t�l talpig arany bor�totta v�kony finom levelekben, k�t ragyog� zaf�r volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolat�n. Nem hi�ba csod�lta mindenki. - Legal�bb olyan sz�p, mint egy sz�lkakas - jegyezte meg az egyik v�rosi tan�csos, aki szerette volna, ha h�re megy m�v�szi �zl�s�nek -, csakhogy nincs annyi haszna tette hozz� nehogy az emberek azt higgy�k, hi�nyzik bel�le a gyakorlati �rz�k, mert az azt�n nem hi�nyzott.
- B�r olyan lenn�l mint a boldog herceg! - s�hajtott fel a j�zan anya, mert nyafogott neki a kisfia, hogy hozza le neki a csillagokat. - A boldog hercegnek m�g �lm�ban sem jut esz�ben, hogy nyafogjon valami�rt. - �r�l�k, hogy akad legal�bb egy l�ny a vil�gon, aki t�k�letesen boldog - d�nny�gte a csal�dott f�rfi, amint a csod�latos szobrot b�multa.
- Olyan mint egy angyal - mondt�k az �rva gyerekek amikor kil�ptek a sz�kesegyh�zb�l ragyog� skarl�tv�r�s kab�tban �s tiszta feh�r k�t�nyben.
- Honnan tudj�tok? - k�rdezte a sz�mtantan�r. - Sose l�ttatok angyalt.
- Dehogynem, �lmunkban - v�laszolt�k a gyerekek, �s a sz�mtantan�r �sszer�ncolta a homlok�t, �s nagyon szigor� arcot v�gott, mert nem helyeselte ha a gyerekek �lmodnak.
 
Egy �jszaka elsz�llt a v�ros f�l�tt egy kis fecske. T�rsai m�r hat hete �tnak indultak Egyiptomba, de � h�tramaradt, mert szerelemes volt a legszebb n�dsz�lba. M�g a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy s�rga pill�t kergetett a foly� ment�n, �s a n�dsz�l karcs� alakja �gy elb�v�lte, hogy meg�llt �s megsz�l�totta.
- Szeresselek? - k�rdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes besz�det, mire a n�dsz�l m�lyen meghajolt. �gy azt�n a fecske �jra meg �jra k�r�lrep�lte a n�dsz�lat, a sz�rnya meg-meg �rintette �s ez�st�sen fodrozta a vizet. Ez volt a vallom�sa, �s �gy udvarolt eg�sz ny�ron �t.
- Micsoda nevets�ges kapcsolat - csivitelt�k a t�bbi fecsk�k -, nincs a menyasszonynak p�nze �s t�ls�gosan sok a rokona - �s csakugyan, a foly�t szinte elbor�totta a n�d. Azut�n bek�sz�nt�tt az �sz, �s a fecsk�k elr�p�ltek. T�voz�suk ut�n a kis fecske nagyon egyed�l maradt, �s unni kezdte kedves�t.
- �r�kk� csak hallgat - mondta -, �s f�lek, hogy ingatag term�szet, mert sz�ntelen�l kac�rkodik a sz�llel. - �s val�ban, a n�dsz�l a legkisebb sz�lre is a lehet� legkecsesebben hajladozott.
- Elismerem ugyan, hogy otthon �l� teremt�s - folytatta a fecske -, �n viszont szeretek utazni - szeressen h�t utazni a feles�gem is!
- Elj�ssz e velem? - k�rdezte v�g�l a n�dsz�lt�l, de ez csak a fej�t r�zta, annyira ragaszkodott az otthon�hoz.
- Hitegett�l csak! - ki�ltotta a fecske. - Indulok a piramisokhoz. Isten veled! - �s elrep�lt.
 
Sz�llt, sz�llt eg�sz nap, �s est�re meg�rkezett a v�rosba.
- Hol t�ltsem az �jszak�t? - k�rdezte. - Rem�lem, felk�sz�ltek a fogad�somra. Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetej�n.
- Itt fogok megsz�llni - ki�ltott fel -, pomp�s ez a hely, j�rja a friss leveg� is. - �s leereszkedett egyenesen a boldog herceg l�ba el�. - Arany a h�l�szob�m - mondta mag�nak halkan, amint k�r�lpillantott, �s aludni k�sz�lt, de alig dugta a fej�t a sz�rnya al�, r�pottyant egy v�zcsepp.
- Milyen k�l�n�s! - ki�ltott fel. - Egyetlen felh� sincs az �gen, tiszt�n ragyognak a csillagok �s m�gis esik. Bizony sz�rny� az �ghajlat itt �szak-Eur�p�ban. A n�dsz�l ugyan szerette az es�t, de csak puszta �nz�sb�l. Akkor ism�t r�hullott egy csepp.
- Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha m�g az es�t�l sem v�d meg! - k�rdezte.
- Keresnem kell egy j� fedeles k�m�nyt - �s elhat�rozta, hogy tov�bbsz�ll. De miel�tt sz�tnyitotta volna a sz�rnyait, r�hullott a harmadik csepp. Ekkor feln�zett �s l�tta - de jaj, mit is l�tott? A boldog herceg szeme k�nnyben �szott, �s a k�nnyek v�gigcsorogtak arany orc�j�n. �s a holdf�nyben olyan gy�ny�r� volt az arca, hogy a kis fecsk�t el�nt�tte a sz�nalom.
- Ki vagy te? - k�rdezte.
- �n vagyok a boldog herceg.
- Mi�rt s�rsz akkor? - k�rdezte a fecske. - Teljesen �t�ztattak a k�nnyeid. - M�g �ltem �s emberi sz�vem volt - felelte a szobor -, azt se tudtam, mi a k�nny, mert a Gondtalans�g Palot�j�ban laktam, ahova nem l�phet be a szomor�s�g. Nappal a kertben j�tszottam t�rsaimmal, este pedig a Nagy Teremben �n nyitottam meg a t�ncot. A kertet magas fal vette k�r�l, de nekem eszembe sem jutott megk�rdezni, hogy mi van a falon t�l, olyan sz�p volt odabenn minden. Az udvaroncaim boldog hercegnek neveztek, �s �n csakugyan boldog voltam, ha az �r�m boldogs�g. �gy �ltem �s �gy haltam meg. �s most, hogy holt vagyok, ide�ll�tottak olyan magasra, hogy l�tnom kell a v�ros minden sz�rny�s�g�t �s nyomor�s�g�t, �s b�r a sz�vem �lomb�l van, m�st sem csin�lok, csak s�rok. - �gy, h�t bel�l nem is arany? - jegyezte meg mag�ban a fecske. De udvariasabb volt ann�l, semhogy kimondjon egy ilyen szem�lyes term�szet� �szrev�telt.
- Messze innen - folytatta m�ly, zeng� hangon a szobor -, j� messze valamelyik kis utc�ban �ll egy szomor� h�z. Ablaka �ppen nyitva van, �s �n egy asszonyt l�tok odabenn, amint az asztal mellett �l. Arca keskeny �s megviselt, keze durva �s v�r�s, telis-tele t�sz�r�ssal, mert az asszony varr�n�. Golgotavir�gokat h�mez �ppen egy atlaszruh�ra, amelyet a kir�lyn� legkedvesebb udvarh�lgye visel majd a legk�zelebbi udvari b�lon. A szoba sark�ban, az �gyon betegen fekszik a kisfia. L�zas, �s narancsot k�r. De az �desanyja nem tud m�st adni neki, csak vizet, s �gy a kisfi� sir. Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m, nem vinn�d-e el neki a rubintot a kardom markolat�b�l? L�bamat ehhez a talapzathoz er�s�tett�k, magam nem tudok mozdulni.
- Engem v�rnak m�r Egyiptomban - mondta a fecske. - T�rsaim f�l-le cik�znak a N�lus f�l�tt, �s besz�lgetnek a nagy l�tuszvir�gokkal. Hamarosan elpihennek a nagy kir�ly piramis�ban. Ott fekszik a kir�ly is, festett kopors�ban. S�rga v�szonba burkolt�k, �s bebalzsamozt�k f�szerekkel. A nyak�ban halv�nyz�ld j�de-l�nc van, �s a keze mint a sz�raz lev�l.
- Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m - mondta a herceg -, v�rhatn�l-e m�g egy �jszak�t, lenn�l-e a k�vetem? A kisfi� olyan szomjas, �s az �desanyja olyan szomor�.
- Ha meggondolom, �n nem is szeretem a fiukat - felelte a fecske.
- M�lt ny�ron, amikor a foly� mellett tany�ztam, volt ott k�t durva k�ly�k, a moln�r fiai, akik unos-untalan k�vel hajig�ltak. Persze, nem tal�ltak el, mi fecsk�k sebesebben rep�l�nk ann�l, �s az �n fam�li�m k�l�n�sen h�res a gyorsas�g�r�l, hanem az�rt ez tiszteletlens�g volt. De a boldog herceg �gy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajn�lta.
- B�r nagyon hideg van - mondta -, egy �jszak�ra m�gis maradok �s a k�veted leszek.
- K�sz�n�m kicsi fecske - mondta a herceg. �gy azt�n a fecske kics�pte a nagy rubintot a herceg kardj�b�l �s a cs�r�be fogva a tet�k f�l� emelkedett. Elsz�llt a sz�kesegyh�z tornya mellett ahol az angyalok feh�r m�rv�nyszobrai �llnak. Elsuhant a palota f�l�tt, �s hallotta a t�nc dobog�s�t. Egy sz�p fiatal l�ny �pp akkor l�pett ki az erk�lyre szerelmes�vel.
- Milyen csod�latosak a csillagok - mondta a f�rfi -, �s milyen csod�latos a szerelem hatalma.
- Rem�lem, hogy idej�ben elk�sz�l a ruh�m az udvari b�lra - felelte a l�ny -, golgotavir�g-h�mz�st rendeltem r�, de a varr�n�k olyan lust�k. A fecske �tsuhant a foly� felett, �s l�tta a haj�-�rbocokon leng� l�mp�sokat. Elsz�llt a gett� f�l�tt �s l�tta, amint az alkudoz� �reg zsid�k r�zserpeny�ben m�regetik a p�nzt. V�g�l el�rkezett ahhoz a szomor� h�zhoz �s ben�zett. A kisfi� l�zasan h�nykol�dott az �gyban, anyj�t pedig a f�rads�gt�l elnyomta az �lom. Ber�p�lt h�t a szob�ba, �s letette az asztalra, az asszony gy�sz�je mell� a nagy rubintot. Azt�n gyeng�den k�r�lrep�lte az �gyat, �s sz�rny�val legyezgette a kisfi� homlok�t.
- Milyen j� h�v�s van - mondta a kisfi� -, most m�r megfogok gy�gyulni - �s �des �lomba mer�lt. Akkor a fecske visszasz�llt a boldog herceghez �s elmondta mit v�gzett.
- Furcsa - jegyezte meg -, cs�ppet se f�zom - pedig meglehet�sen hideg van.
- Mert j�t cselekedt�l, az�rt - mondta a herceg. A kis fecske elgondolkozott ezen �s azt�n elaludt. A gondolkoz�s ugyanis mindig el�lmos�totta.
 
Hajnalban elsz�llt a foly�hoz, �s megf�rd�tt.
- Milyen rendk�v�li jelens�g - mondta a mad�rtan professzora, amikor �thaladt a h�don.
- Fecske t�len! - �s hossz� levelet �rt err�l a helybeli �js�gnak. Nagy felt�n�st keltett vele, mert telet�zdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem �rtett.
- Ma este indulok Egyiptomba - mondta a fecske, �s el�re �r�lt az elk�vetkezend�knek. Megl�togatta sorra a m�eml�keket, �s sok�ig el�ld�g�lt a templomtorony cs�cs�n. Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek.
- Nocsak egy el�kel� idegen - mondogatt�k egym�snak. S �gy azt�n a fecske nagyon j�l �rezte mag�t. Amikor felkelt a hold, visszarep�lt a boldog herceghez.
- Nem �zensz semmit Egyiptomba? - ki�ltotta. Nyomban indulok
- Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m - mondta a herceg -, maradj velem m�g egy �jszak�ra.
- V�rnak m�r Egyiptomban - felelte a fecske. - T�rsaim holnap tov�bbrep�lnek a m�sodik v�zes�shez. V�zil� h�s�l ott a s�s k�z�tt, �s hatalmas gr�nit tr�nuson �l Memnon isten. Eg�sz �ll� �jszaka a csillagokat b�mulja, �s amikor a hajnalcsillag felt�nik az �gen, kiszakad bel�le az �r�mki�lt�s, �s azt�n megint eln�mul. D�lben s�rga oroszl�nok j�rnak inni a v�zpartra. Szem�k z�ld, mint a legz�ldebb berill, �s ord�t�suk t�lharsogja a v�zes�s zuhog�s�t.
- Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m - mondta a herceg - messze, messze a v�ros t�ls� sz�l�n, l�tok egy fiatalembert a padl�sszob�ban. Asztala teli van k�ziratokkal, f�l�j�k hajlik, �s mellette egy talpas poh�rban hervad� iboly�k. Haja barna �s hull�mos, az ajka piros mint a gr�n�talma, a szeme nagy �s �lmodoz�. A darabj�t szeretn� befejezni a sz�nigazgat� sz�m�ra, de nem tud �rni, mert nagyon f�zik. Kandall�j�ban nincsen t�z, �s az �hs�g elgyeng�tette.
- Itt maradok m�g egy �jszak�ra - mondta a fecske, mert igaz�n j� sz�ve volt.
- Vigyek neki is egy rubintot?
- Sajnos nincs t�bb rubintom - mondta a herceg -, nincs egyebem m�r, csak a k�t szemem. Ritka zaf�rb�l val�, ezer �vvel ezel�tt hozt�k �ket Indi�b�l. V�jd ki az egyiket, s vidd el neki. Majd eladja az �kszer�sznek, eles�get �s t�zel�t vesz �rte �s befejezi a darabj�t.
- Dr�ga herceg - mondta a fecske -, �n ezt nem tudom megtenni - �s s�rva fakadt.
- Fecsk�m, fecsk�m kicsi fecsk�m - mondta a Herceg -, tedd ahogy parancsoltam. A fecske h�t kiv�jta a herceg f�l szem�t, �s rep�lt a di�khoz a padl�sszob�ba. Nem is volt neh�z bejutnia, mert a h�ztet�n lyuk t�tongott, s azon besurranhatott egyenest a szob�ba. A fiatalember �ppen tenyer�be temette az arc�t, s meg sem hallotta a sz�rnyak suhog�s�t, de amikor feltekintett, ott tal�lta a gy�ny�r� zaf�rt a hervadt iboly�kon.
- M�giscsak megbecs�lnek - ki�ltott fel -, ezt valamelyik tisztel�m k�ldte! Most m�r befejezhetem a darabomat - �s sug�rzott a boldogs�gt�l.
 
M�snap a fecske elrep�lt a kik�t�be. Meg�lt egy nagy haj��rboc cs�cs�n, �s eln�zte, hogyan emelik ki a tenger�szek k�teleken a hatalmas l�d�kat a haj� gyomr�b�l.
- H�zd meg! - ki�ltott�k, valah�nyszor egy-egy l�da el�bukkant.
- Megyek Egyiptomba - ki�ltotta a fecske, de senki sem t�r�d�tt vele, s �gy azt�n amikor felkelt a hold, visszasz�llt a boldog herceghez. - B�cs�zni j�ttem - sz�lt fel hozz�.
- Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m - mondta a herceg -, maradj velem m�g egy �jszak�ra!
- T�l van - felelte a fecske -, nem sok�ra itt a fagy, lehull a h�. Egyiptomban a z�ld p�lmaf�kra melegen t�z a nap, az iszapban krokodilusok fek�sznek �s tuny�n b�mulnak a vil�gba. T�rsaim f�szket raknak Baalbek templom�ban �s turb�kolva figyelik �ket a r�zsasz�n �s feh�r galambok. Dr�ga herceg, elhagylak, de sohasem foglak elfelejteni, �s tavasszal, visszafel� sz�llva majd hozok neked k�t sz�p dr�gak�vet azok helyett, amelyeket elaj�nd�kozt�l. A rubint pirosabb lesz, mint a piros r�zsa, �s a zaf�r k�k lesz, ak�r az �ce�n.
- Odalenn a t�ren - mondta a boldog herceg - �lldog�l egy gyufa�rus kisl�ny. A gyuf�it beleejtette a csatorn�ba, s t�nkrementek az utols� sz�lig. Az apja megveri, ha nem visz haza p�nzt, �s most s�rdog�l szeg�ny. Nincs se cip�je, se harisny�ja, �s a feje is fedetlen. V�jd ki a m�sik szememet, add oda neki, �s nem veri meg az �desapja.
- Itt maradok m�g egy �jszak�ra - mondta a fecske -, de nem v�jhatom ki a szemedet, mert akkor megvakulsz.
- Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m - mondta a herceg -, tedd ahogy parancsoltam. Kiv�jta h�t a fecske a herceg m�sik szem�t, �s elrep�lt vele. Elsuhant a gyufa�rus kisl�ny mellet, �s beleejtette a k�vet a tenyer�be.
- De gy�ny�r� �vegcser�p! - ki�ltott fel a kisl�ny, �s nevetve hazafutott. A fecske pedig visszasz�llt a herceghez.
- Most m�r vak vagy - mondta -, �gy h�t veled maradok �r�kre.
- Nem, kicsi fecsk�m - mondta a szeg�ny herceg -, menned kell Egyiptomba.
- �r�kre veled maradok - mondta a fecske, �s elaludt a herceg l�b�n�l. M�snap pedig a v�ll�ra telepedett, �s arr�l mes�lt neki, mi mindent l�tott � idegen orsz�gokban. Mes�lt a piros �biszekr�l, amelyek hossz�-hossz� sorokban �lldog�lnak a N�lus partj�n �s cs�r�kbe kapj�k az aranyhalakat. Mes�lt a szfinxr�l, amely olyan �reg, mint maga a vil�g, a sivatagban �l, �s tud mindent. Mes�lt a kalm�rokr�l, akik lassan l�pkednek a tev�ik oldal�n �s borosty�n l�ncot visznek a kez�kben. Mes�lt a hold-hegyek kir�ly�r�l, aki fekete, ak�r az �benfa, �s egy nagy krist�ly az istene. Mes�lt az �ri�s z�ld k�gy�r�l, amely egy p�lmaf�n alszik, �s h�sz papja m�zeskal�ccsal eteti. Mes�lt a t�rp�kr�l, akik a nagy tavon �ri�s leveleken haj�znak, �s �r�k�s h�bor�t v�vnak a lepk�kkel.
- Dr�ga kicsi fecsk�m - mondta a herceg -, csod�latos dolgokat mes�lsz nekem, de nincs csod�lkozni val�bb az emberi szenved�sn�l. Nincs nagyobb titokzatoss�g mint a nyomor�s�g. Rep�lj v�gig a v�ros felett, kicsi fecske, �s mes�ld majd el nekem, mit l�tt�l. �gy a fecske v�gigrep�lt a v�ros felett, �s l�tta, hogy a gazdagok sz�p h�zaikban boldogan vigadoznak, m�g a koldusok ott �ld�g�lnek a kapuk el�tt. Berep�lt a s�t�t sik�torba, �s belen�zett az �hez� gyerekek feh�r arc�ba, amint k�z�mb�sen b�mult�k a fekete utc�t. Egy h�d bolt�ve alatt, k�t kisfi� fek�dt, szorosan egym�s karj�ban, hogy meg ne dermessze �ket a hideg. - Jaj de �hesek vagyunk! - mondt�k.
- Itt nem alhattok! - ki�ltott r�juk az �r, s a k�t kisfi� nekiv�gott az es�nek. Azt�n a fecske visszarep�lt, s elmondta a hercegnek, mit l�tott.
- Bebor�tottak arannyal - mondta a herceg, fejtsd le r�lam levelenk�nt, �s add a szeg�nyeimnek. Az �l�k azt k�pzelik, hogy az arany boldogs�got hoz r�juk. - A fecske lecsipegette h�t az arany lev�lk�ket, egyiket a m�sik ut�n, m�g a boldog herceg tet�t�l talpig kopott nem lett �s sz�rke. �s az arany lev�lk�ket, egyiket a m�sik ut�n, mind a szeg�nyeknek vitte, �s a gyermekek arca kipirosodott t�le. Nevet�s�k, j�tszadoz�suk felverte az utc�t.
- Van m�r otthon kenyer�nk! - ki�ltott�k. Akkor lehullott a h�, s a h�ra j�tt a fagy. Az utc�k mintha ez�stb�l voln�nak, �gy csillogtak �s ragyogtak. A h�zak eresz�r�l hossz� j�gcsapok l�gtak, megannyi krist�ly-t�r, az emberek pedig mind bund�ba b�jtak, �s a kisfi�k piros sapk�ban korcsoly�ztak a j�gen.
 
A szeg�ny kicsi fecske egyre jobban �s jobban f�zott. De annyira megszerette a herceget, hogy nem akarta elhagyni. Felcsipegette a morzs�kat a p�k ajtaja el�tt, amikor a p�k nem l�tta, �s a sz�rnyaival csapkodott, hogy felmelegedj�k. V�g�l �rezte, hogy nem sok�ra meghal. M�r csak annyi ereje maradt, hogy utolj�ra r�sz�llhatott a herceg v�ll�ra. - Isten veled, dr�ga herceg - suttogta -, ugye megengeded, hogy megcs�koljam a kezedet!
- �r�l�k, kicsi fecsk�m, hogy v�gre m�gis elindulsz Egyiptomba - mondta a herceg -, t�ls�gosan hosszan id�zt�l itt, de ink�bb az ajkamat cs�kold meg, mert szeretlek.
- Nem Egyiptomba indulok - mondta a fecske.
- A hal�l h�z�ba megyek. �s a hal�l, ugye, az �lom testv�re? Azzal ajkon cs�kolta a boldog herceget, �s holtan hullott a l�bai el�. Ebben a pillanatban furcsa roppan�s hangzott a szobor belsej�b�l, mintha valami elt�rt volna. S csakugyan, az �lomsz�v kett�hasadt. Sz�rnyen kem�ny volt a fagy, annyi bizonyos. M�snap kora reggel, a polg�rmester a v�rosi tan�csosok k�s�ret�ben �ts�t�lt a t�ren. Ahogy elhaladtak az oszlop mellett, a polg�rmester feltekintett a szoborra.
- Uram Isten! De �t�tt-kopott ez a boldog herceg! - mondta.
- �t�tt-kopott, de m�g mennyire! - harsogt�k a v�rosi tan�csosok, akik mindig egyet�rtettek a polg�rmesterrel �s felkapaszkodtak a szoborhoz, hogy megn�zz�k k�zelebbr�l.
- Kiesett a rubint a kardj�b�l, elt�nt mind a k�t szeme, �s aranyos k�lsej�t is elvesztette - szolt a polg�rmester -, hiszen koldusabb m�r a koldusn�l! - Koldusabb m�r a koldusn�l! - ism�telt�k a tan�csosok.
- �s itt meg �ppens�ggel egy halott mad�r hever a l�b�n�l! - folytatta a polg�rmester.
- Csakugyan legf�bb ideje rendeletben szab�lyozni, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk. �s a v�rosi �rnok feljegyezte a javaslatot. �gy azt�n lebontott�k a boldog herceg szobr�t.
- Mivel hogy nem sz�p, nem is hasznos t�bb� - jelentette ki a m�v�szetek egyetemi professzora. Azut�n megolvasztott�k a szobrot a kemenc�ben, �s a polg�rmester egybeh�vta a v�rosi tan�csot, hogy elhat�rozz�k mi t�rt�nj�k az �rccel.
- Term�szetesen �j szoborra van sz�ks�g�nk - mondta -, �s legyen az az �n szobrom.
- Az �n szobrom - mondta mindegyik v�rosi tan�csos �s civakodni kezdtek. �s amikor utolj�ra hallottam fel�l�k, m�g egyre civakodtak.
- Milyen k�l�n�s - mondta a munkavezet� az �nt�m�helyben.
- Ez a meghasadt �lomsz�v nem olvadt meg a kemenc�ben. Ki kell haj�tani. �s kihaj�totta a szem�tdombra, ahol m�r ott fek�dt a halott fecske is.
 
- Hozd el nekem a v�rosb�l azt a k�t dolgot, ami a leg�rt�kesebb - mondotta az �r egyik angyal�nak. �s az angyal elhozta az �lomsz�vet �s a holt madarat.
- J�l v�lasztott�l - sz�lt az Isten -, mert ez a kismad�r �r�kk� �nekelni fog az �n paradicsomkertemben, �s a boldog herceg az �n aranyv�rosomban dics��t majd engemet